Mi a közös az asztrológiában és a bukósisak akcióban? Csupán annyi, hogy engem mindkettő érdekel!

Gondolom azon már senki sem lepődik meg, hogy nagyon szeretem az asztrológiát. Nagyjából már tini korom óta vonzódom a spiritualitás iránt és szeretem elmélyíteni a tudásomat ebben a témában. Tisztában vagyok vele, hogy sokak szerint ez az egész egy banális hülyeség, hiszen mégis mi köze lenne a csillagok állásának az ember életéhez, de én ezzel nem értek egyet. Aláírom, hogy az is közrejátszik ebben a dologban, hogy hinni kell benne, de az életnek sok olyan területe van, ami csak hittel együtt működik. Ilyen például a vallás is: Abban is hinni kell, különben elveszti az értelmét.

Én a magam részéről nem vallom magamat igazán vallásos embernek. Noha abban hiszek, hogy létezik egy felsőbb hatalom, vagy erő, ami segíti az életünket, de nem követem egyik egyház tanait sem. Mindegyikben nagyon sok a szabály és az elvárás, amiket túlságosan is ember által alkotottnak érzek ahhoz, hogy hinni tudjak benne. Nekem az asztrológia áll igazán közel a szívemhez. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy vallásként tekintek rá, hanem csupán annyit, hogy nekem ez a módszer válik be legjobban ahhoz, hogy megtaláljam a belső utat önmagamhoz.

Szeretek horoszkópokat olvasni, megnézni, hogy az adott hónapban éppen mit ígérnek egy-egy csillagjegy szülöttének, de azt leszögezném, hogy mindig fenntartásokkal kezelem amit ott látok. Sokszor hallani olyanokról, hogy egy-egy női magazinban a horoszkóp rovatot csak az egyik tehetséges és élénk fantáziával rendelkező újságíró írja meg, akinek fogalma sincs a csillagok állásáról, csupán minden jegynek ír havonta valami jót és azzal felvidítja az olvasót. Fel lehetne ezen háborodni, de minek.

A legtöbben úgy vallják, hogy a gondolatnak teremtő ereje van. Ha sokszor gondolkodsz rossz dolgokon, akkor ne lepődj meg, ha be is vonzod azt az életedbe, ha pedig az esetek többségében próbálod mindenben a jót látni és reményteljesen tekintesz a jövődbe, akkor nagy valószínűséggel sok kellemes dolog vár rád. Én is próbálom ezt az elvet követni, ami néha nem egyszerű, főleg olyankor, mikor az élet kihívások elé állít, de szerencsére eddig még semmi olyan nem történt velem, amit óriási tragédiának tekinteném. Le is kopogom gyorsan!

Legutóbb is például a pozitív gondolatok segítettek nekem abban, hogy jutányos áron tudjak ajándékot vásárolni a szerelmemnek. Három éve ismerkedtünk meg, nagyon hamar egymásba habarodtunk, de aztán hamar kiderült róla, hogy motorozik. Sokak számára talán ez egy olyan faktor lett volna, ami csak még nagyobbra táplálja a tüzet, számomra viszont ez egy olyan hobbi, ami kicsit kiábrándító. Valahogy sosem sikerült pozitív képet kialakítanom magamban a motorosokról, mert a legtöbben fel-alá száguldoznak, a dugóban cikáznak a kocsik között, hangosak és sokszor tesznek az általános közlekedési szabályokra. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen kétkerekű lélekvesztőre felülni nem éppen életbiztosítás.

bukósisak akció

Nagyjából húszéves korom körül döntöttem el, hogy sosem szeretnék motoros pasit magamnak, és öt évig sikerült is ehhez tartanom magamat. Akkor jött el a fordulópont, amikor Andris belépett az életembe. Hiszem azt, hogy tudat alatt érezte ő, hogy nem rajongok a motorokért, hiszen az első három hétben valamiért fel se hozta a témát. Úgy szereztem tudomást erről a szenvedélyéről, hogy az egyik randin során egy bukósisakkal a kezében sétált be az étterembe. Le voltam döbbenve, hiszen nem néztem volna ki belőle, hogy ő is a motorosok táborát erősíti. Nem mondom, kicsit csalódott voltam emiatt, de nem tehettem semmit: Addigra már fülig belezúgtam Andrisba, nem volt visszaút.

Az első egy, vagy másfél évben még próbáltam úgymond leszoktatni őt erről. Folyton a motorozás veszélyeit soroltam neki, kérleltem, hogy inkább autóval menjen dolgozni, stb. Próbáltam minden női praktikát és furfangot bevetni, de végül felnyitotta a szemem. Azt mondta, hogy ő pont annyira rajong a motorozásért, mint én az asztrológiáért és egyéb spirituális dolgokért, szóval ennek a párhuzamnak a segítségével próbáljam magam az ő helyzetébe beleképzelni. Hát, mit ne mondjak, hatottak a szavai. Rá kellett döbbennem arra, hogy nem változtathatunk meg valakit a saját, önző vágyaink miatt, hanem ha megszerettünk valakit, akkor igenis olyannak kell elfogadnunk, amilyen. A számunkra tetsző és nem tetsző tulajdonságaival egyaránt.

Nem mondom, hogy azóta rajongok a motorozásért, de próbálom támogatni benne, vagy legalább csak nem az útjába állni. Ezt jeleztem neki akkor is, mikor a születésnapját ünnepeltük. Eldöntöttem, hogy egy új bukósisakkal fogom meglepni őt. Szerencsémre találtam is a neten egy honlapot ahol éppen bukósisak akció volt, így a rászánt keretemből egy még jobb bukósisakot tudtam venni neki, mint amit eleinte kinéztem. Úgy tűnik még a csillagok is úgy akarták, hogy ezzel az ajándékkal fejezzem ki neki azt, hogy elfogadom a hobbiját.

Persze még mindig nem rajongok a motorozásért, de már nem indítok ellene hadjáratokat. Tudom, hogy Andris teljesen kulturáltan és biztonságosan közlekedik és nem száguldozik, ráadásul elég jó védő felszerelése van, amit minden alkalommal fel is vesz, ha motorra ül. Sokkal nyugodtabb lennék, ha inkább autóval, vagy tömegközlekedéssel járkálna napi szinten, mert akkor kevésbé aggódnék érte, de sebaj. Annyit tudok csak tenni az ügy érdekében, hogy mindig pozitívan állok a témához, amikor motorra ül és bemantrázom magamnak, hogy minden rendben lesz és épségben haza fog érni hozzám. Szerencsére eddig mindig bevált. Ráadásul az új, tőlem kapott bukósisakját viseli egy ideje, ami hiszem, hogy szerencsét hoz. Neki is és nekem is.