A horoszkópom és a tévedései

Soha nem hittem igazán a horoszkópokban. Illetve azokban nem, melyek a női magazinok és a tini oldalak legalján futnak. Nem az a baj velük, hogy felszínesek, vagy néha túl specifikusak, sokkal inkább az, hogy nagyon általánosítanak, és valószínűleg minden hozzáértés nélkül készülnek. Az asztrológiának pont nem az a lényege, hogy másodpercre pontosan meg van írva a jövőd, és azt majd valami szuper varázserővel bíró boszorkány meg is jósolja neked a csillagok állásából. Pusztán annyi a lényege az egésznek, hogy a születésed pillanatában már meg van írva, hogy ki leszel, de nem a sorsod előre eldöntött, hanem csak a jellemed és a meghatározó vonásaid. Ezért nem is lehet azt mondani, hogy mindenki, aki az adott időszakon belül született, az egy és ugyanazon személyiség jegyeket hordoz. Vegyünk például engem, a horoszkópom szerint bak vagyok, de a születésem meghatározott pillanata szerint viszont az aszcendensem oroszlán. Ez a két jegy együttesen már sokkal inkább meghatározza az ember személyiségét, mint ha csak egy sablont próbálnánk ráhúzni. Persze ez még szerintem így sem elegendő, de már egy fokkal közelebb járunk a megoldáshoz.

Térjünk vissza a női lapokban megjelenő horoszkópokra. A kedvencem az, amikor egy szingli azt olvassa, hogy ma valami csodálatos ajándékkal lepi meg a párja. Hát igen. Ilyenkor mi van? Vagy, velem is előfordult már, hogy ezt írta a horoszkópom, és abban a szerencsétlen helyzetben voltam, hogy valóban volt is párom. Majdhogynem epekedve vártam a hazatérését és azt a csodálatos ajándékot, amivel meglep engem, erre tudjátok milyen hatalmas ajándékkal tért haza? Vett egy csodálatos motoros bukósisakot, méghozzá magának. A bukósisak egyébként álomszép volt, majdhogynem a legszebb, amit ez idáig láttam, ám az akkor lehetett volna, ha valóban az enyém.

Sajnos ez a motoros bukósisak is úgy elúszott, mint a horoszkópom eddigi összes ígérete. Pedig már rég gazdagnak, férjezettnek, meg legalább 2 gyerekkel rendelkező boldog családanyának kéne lennem, de legalább is karrierista, sikerhajhász üzletasszonynak, ehelyett egy güriző, csóró zenész vagyok, aki a karrierje mélypontján vergődik, és ilyen messze még soha nem állt a családalapítástól. Ettől függetlenül mondjuk, egészen jól érzem magam, és az egyetlen, amit valóban sajnálok, hogy nem jól jósolt meg a horoszkópom, az az álomszép motoros bukósisak. Jelenleg egyébként már motorom sincs hozzá, de azért egy bukósisak bármikor jól jöhet, így hát tovább sajnálkozom, hogy a majdnem ajándékom is csak majdnem maradt.